Lekváros piskótatekercs

Nincs a világon egyszerűbb és finomabb desszert a lekváros tekercsnél!

Sosem sikerül a habot tökéletesre csinálni, de a végeredmény valahogy mindig a tökéletes és - nagyképűség nélkül - a rohadtul tökéletes között van valahol.

Az én tippjeim mindenképp hozzá: reszelt citromhéj+vaníliás cukor!!! Ezek kombinációja egészen egyszerűen csodára képes!!!

Kamu brassói

Hozzávalók:

Csirke

Krumpli

Hagyma

Bacon

Pirospaprika

Fokhagyma

Só

Bors

Olaj

Hogy miért is kamu? 

A brassói aprópecsenye alapvetően disznóhúsból készül. Nos, ezúttal én csirkéből készítem, mert mi ilyen csirkés család vagyunk. Meg ez egyébként a párom kedvence és ő így szereti.

Ami még fontos hogy a sült krumpli sem a megszokott (és hőn imádott) hosszúra vágott krumpli lesz, hanem szögletes ééés nem fagyasztott, hanem házi! Én esküszöm a mekis krumplira, szerintem annál jobb a világon nincsen. Leszámítva ezt a variációt, amit egyébként a párom anyukájától tanultam.

Kezdjük a csirkével. Először is feldaraboljuk a bacont, majd beletesszük a felmelegített serpenyőbe. Érdemes előre feldarabolni a hagymát, mert amikor látjuk, hogy a bacon kezd megsülni, akkor beletesszük ezt is. Még picit ropogjon a hagyma amikor hozzáadjuk a szintén felkockázott csirkét. Picit összekeverjük, majd jól átsütjük. Amikor ez megtörtént, levesszük a gázról, hozzáadjuk a pirospaprikát (pici erőset is aki szereti), a fokhagymát, a sót, borsot, majd visszatesszük és jól összekeverjük. Rátesszük a fedőt és pár percig hagyjuk, hogy összeérjenek az ízek, közben pedig térjünk át a krumplira.

Nálunk ezúttal nem volt sima olaj, mondjuk úgy, hogy oliva olajjal készíteni egy picit költséges, de teljesen jó az is (főleg az egészségünknek). Bőséges olajat töltsünk a serpenyőnkbe majd amikor az felmelegedett, tegyük bele az egyenletesen felkockázott krumplit. 

Az elején hajlamos picit leragadni, érdemes keverni, meg egyébként végig oda kell figyelni rá, hogy egyenletesen süljön. Amikor már pirosra sült, rakjuk ki egy papírral kibélelt tányérra, amíg lecsöpög róla a felesleges olaj. Megsózhatjuk picit, majd tegyük ki sima tányérra, rá pedig mehet a csirke. 

Íme a végeredmény:

Mellé pedig kitűnő egy adag jóféle házi savanyúság:

New York

Amerikában jártunk, én személy szerint 5 napot. Ez alatt az 5 nap alatt igyekeztem minél több mindent megkóstolni, megízlelni, látni, érezni, stb.. Nyilvánvalóan a hotdog, hamburger, sült krumpli kombináció az alap, és valószínűleg nincsen olyan utolsó utáni diner étterem, ami ne kínálná előszeretettel menüben, akcióval az étlapján.

Na, de! Kezdem rögtön az elején; avagy a repülő úttal. Mondjuk ki, az ember nem is nagyon számít túlzottan nagy gasztronómiai élményre, de annyira éhes voltam, hogy szinte nem számított mit raknak elém. Valamilyen zöldség, feltételezhetően borsóféle volt, hússal, nokedlivel. Fent balra sajt, saláta, mellette valamilyen kevert süti. A zacskóban sós keksz, a kis tégelyben pedig víz. 

Amikor megérkeztem, otthon már este 10 óra volt, tehát eléggé fáradt voltam, hosszú volt az út is, de New Yorkban még mindig csak délután 3-4 óra volt.. Mivel tényleg kevés időt töltöttem ott, nem volt pihenésnek helye, egyből nyakamba vettem a várost ;) Amerikában rengeteg diner étterem van, ami azt jelenti, hogy a nap bármely szakaszában ehetsz ilyen helyen reggelit, ebédet, vacsorát. Félig gyorsétterem, de alapvetően tiszta, viszonylag nagy férőhelyesek ezek. Első este be is ültünk egy ilyenbe. Én egyből bevállaltam egy jóféle sajtburgert sültkrumplival, a Kedves pedig szendvicset sülkrumplival. Mindkettő nagyon jó volt, tényleg királyak ezekben!!!

A Wall Streeten sétálva szembejött velünk (vagyis mi vele) egy álló furgonos kávés. Jó dizájn, különleges kávét reklámozott, gondoltam csak kipróbálom. Én egyébként abszolút a gyenge kávé híve vagyok, szóval nekem bejött ez a standard gyenge amerikai kávé. Ha valaki a presso kávét szereti, na az valószínűleg kiröhögte volna. Tehááát New York City loves Street Coffee;

Már a többedik napon járkáltunk NYC-ben, amikor is rájöttünk mit hagytunk eddig ki; NATHAN'S Hotdog. Azt hallottuk róla, hogy ez valamilyen családi vállalkozás, különleges hotdoggal és az utóbbi években annyira híres lett, meg kinőtte magát, hogy szerte az országban terjed a vállalkozás. 

Érthető módon egyébként, ugyanis, életemben nem ettem még ilyen jó hotdogot (pedig nem is vagyok nagy hotdogos), és egyébként az a szósz, amit a krumplira rátesznek, na az valami isteni!

TriTip. A Rockefeller aljában, a Grand Centrál Terminál felőli kijáratnál beültünk egy gyorsat enni, hiszen még egy jókora shoppingolás várt ránk a Century21 nevű outletben, ahol 5 dollárért vágják hozzád a Tommy Hilfiger bugyikat. :)) Nos, kellett az energy!! :) Szóval ezúttal nem terveztük meg hol eszünk, csak random kiválasztottuk a helyet. Éééés ezúttal se tudtunk félrelőni;), az a rácsos krumpli valami eszméletlenül jó volt!

Azt tudni kell, hogy amikor megismertem a páromat, ő 4 év Amerika után költözött haza, szóval nagyjából mondjuk úgy, hogy képben volt a kinti ételekkel. (Mondjuk a papírtányéros taccos iránti szenvedélyét egyelőre még mindig nem értem) Amikor megismerkedtünk sokszor mondta nekem, hogy milyen kár, hogy nincs itthon amerikai főzős csatorna.. Sose mondtam erre semmit, de hát magamban mindig hálát adtam az Istennek, hogy nincs, mert én halálra unom magam, amikor apám a vasárnapi ebéd készítése közben a paprika tv-t akarja nézni.  Valahogy nekem ez nem gyere be, és  én ezt totál így képzeltem el Amerikában csupán csak annyi változással, hogy angolul megy. ÉS NEM!!!! A szállodában ahol laktunk ment ez a FoodNetwork nevű csatorna, és hát én teljesen rákattantam!! Totál pozitív csalódás, abszolút nem paprikatv szint!!! Ez érdekes, gasztronómiailag, akár történelmileg, az emberek akik főznek szimpatikusak, jó fejek és viccesek, egy kis reality műfajjal megfűszerezve, hát mindenkinek csak ajánlani tudom!!!

Visszatérve az ételekre, nos, ezen a csatornán az ajánlóból néztünk ki egy éttermet, ahova az utolsó esténken beültünk. Az a csirke!!!! Csak úgy omlott le a hús a csontról, valami egészen elképesztő volt!! Konkrétan csak liszttel volt panírozva, meg fűszerekkel, semmi zsemlemorzsa nem volt rajta. Köretnek pedig ajánlották, hogy mindenképpen próbáljuk ki a sajtos tésztát - állítólag ez is nagyon amerikai recept -, meg a kukorica salátát. Ezek annyira nem jöttek be, de a csirke az egyik legjobb volt, amit valaha ettem!!

Másnap reggel, avagy a repülőhőz való indulás előtt még délelőtt ellátogattunk a közeli Greenwich Village-be, ami New York északi negyedeinek egyike volt. Egy vasárnapi nap volt és ha vasárnap, akkor BRUNCH!! Hogy mi is ez pontosan? Nos, ez a legjobb dolog, ami a reggeli és az ebéd között történhet. :) Az emberek vasárnap későn kelnek, a késői buli miatt, vagy a sok munka miatt és elmennek egyet reggelizni, szinte már-már ebédidőben. Rengeteg étterem, diner, stb ajánl vasárnap kifejezetten brunch menüt, mi pedig választottunk is egy nagyszerűt!

Jártunkban, keltünkben ez alábbi képen látható fagyizót pillantottuk meg. Éppen a brunch-ról sétáltunk vissza a metróhoz, hogy a szálloda felé vegyük az iránt és elinduljunk a repülőtérre, de ide még be kellett térni. Mondjuk ki; nagyon finom volt, de a fele nem fért belénk :))

Mindenkinek ajánlom, ha csak 5 napra, akkor is... MEGÉRI!!! Természetesen a sok krumpli meg hamburger után érdemes egy tisztító kúrával levezetni a dolgot;)))

A'la Dorka

Most hogy jelenleg szabadúszóként tengetem napjaimat, sokkal inkább van időm (és főként erőm, kedvem) főzőcskézni. Elöljáróban elmondanám, hogy nemrégiben New Yorkban jártam, erről is írok majd nem sokára, de ezúttal a saját főztömnek szentelnék egy bejegyzést.

A menü:
Céklaleves
Tepsis bolognai
Mikrós süti

Egyik sem egy nagy ördöngösség, de a desszertet leszámítva egy picit időigényes ételekről van szó, tehát jó, ha az ember délután 3-kor neki tud állni, hogy kész legyen mire a jobbik fele (5-6 óra körül (hivatalosan, aztán csúszással 7-8 fele) hazaér.
A céklaleveshez szükséges: cékla (én magam is meglepődtem), alma, krumpli, őrölt kömény, balzsamecet, só bors. Feldarabolni, megfőzni, leturmixolni, ízesíteni és már kész is. Nagyon egészséges, diétába tökéletesen beleillik (ez nem elmondható a további ételekről).
Én vagyok az, aki imád főzni, de ezt csakis érzéssel teszem. Nem pánikolok be az olyan receptektől, amikben az van; érzéssel illetve ízlés szerint fűszerezd. Nekem ez kihívás és a (tényleg nagyon minimális) kreativitásomat itt ki tudom élni. A világ meg pont így kerek. Már az enyém és mindenkié is.

Tepsis bolognai: Nos, ezt a Kedves anyukájától tanultam. Semmi extra. Megcsináljuk a bolognai ragut, megfőzzük a tésztát, összeöntjük a kettőt, be a sütőbe 20 perc, kivesszük, ráreszeljük a sajtot, aztán visszatoljuk amíg ráolvad és picit összesül a sajttal. Aprónyi tipp; a bolognai raguba ne sajnáljuk a cukrot!! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy fél kg cukrot adjunk hozzá, csak annyit, hogy ÉR-ZÉS-SEL!  Ijesztő lehet, de a paradicsom imádja a cukrot, ízesítésnek kiváló!

Mikrós csokitorta: A világ legegyszerűbb és legnagyszerűbb 10 perces sütije, ennek a pontos receptjét leírom, mert annyira jó.
4ek liszt, 3 ek cukor, 2 csapott ek kakaóport, 1 kiskanál sütőpor, 1 tojás, 4 ek tej, 2 ek olaj. Én műzlis tálkába szoktam, összekeverem az összes hozzávalót úgy, hogy egy massza legyen, majd bedobom a mikróba 3, azaz HÁROM percre. Kivétel után picit hagyom kihűlni, majd rá a baracklekvár és a porcukor. Legjobb!
Ami a képen látszik az creme brulée tálkában, a fenti recept alapján készült, de a masszát 1-1 tálkában szétosztottam és mindkettőt egyszerre 3 percre raktam be.