Amerikában jártunk, én személy szerint 5 napot. Ez alatt az 5 nap alatt igyekeztem minél több mindent megkóstolni, megízlelni, látni, érezni, stb.. Nyilvánvalóan a hotdog, hamburger, sült krumpli kombináció az alap, és valószínűleg nincsen olyan utolsó utáni diner étterem, ami ne kínálná előszeretettel menüben, akcióval az étlapján.
Na, de! Kezdem rögtön az elején; avagy a repülő úttal. Mondjuk ki, az ember nem is nagyon számít túlzottan nagy gasztronómiai élményre, de annyira éhes voltam, hogy szinte nem számított mit raknak elém. Valamilyen zöldség, feltételezhetően borsóféle volt, hússal, nokedlivel. Fent balra sajt, saláta, mellette valamilyen kevert süti. A zacskóban sós keksz, a kis tégelyben pedig víz.

Amikor megérkeztem, otthon már este 10 óra volt, tehát eléggé fáradt voltam, hosszú volt az út is, de New Yorkban még mindig csak délután 3-4 óra volt.. Mivel tényleg kevés időt töltöttem ott, nem volt pihenésnek helye, egyből nyakamba vettem a várost ;) Amerikában rengeteg diner étterem van, ami azt jelenti, hogy a nap bármely szakaszában ehetsz ilyen helyen reggelit, ebédet, vacsorát. Félig gyorsétterem, de alapvetően tiszta, viszonylag nagy férőhelyesek ezek. Első este be is ültünk egy ilyenbe. Én egyből bevállaltam egy jóféle sajtburgert sültkrumplival, a Kedves pedig szendvicset sülkrumplival. Mindkettő nagyon jó volt, tényleg királyak ezekben!!!

A Wall Streeten sétálva szembejött velünk (vagyis mi vele) egy álló furgonos kávés. Jó dizájn, különleges kávét reklámozott, gondoltam csak kipróbálom. Én egyébként abszolút a gyenge kávé híve vagyok, szóval nekem bejött ez a standard gyenge amerikai kávé. Ha valaki a presso kávét szereti, na az valószínűleg kiröhögte volna. Tehááát New York City loves Street Coffee;
Már a többedik napon járkáltunk NYC-ben, amikor is rájöttünk mit hagytunk eddig ki; NATHAN'S Hotdog. Azt hallottuk róla, hogy ez valamilyen családi vállalkozás, különleges hotdoggal és az utóbbi években annyira híres lett, meg kinőtte magát, hogy szerte az országban terjed a vállalkozás.
Érthető módon egyébként, ugyanis, életemben nem ettem még ilyen jó hotdogot (pedig nem is vagyok nagy hotdogos), és egyébként az a szósz, amit a krumplira rátesznek, na az valami isteni!
TriTip. A Rockefeller aljában, a Grand Centrál Terminál felőli kijáratnál beültünk egy gyorsat enni, hiszen még egy jókora shoppingolás várt ránk a Century21 nevű outletben, ahol 5 dollárért vágják hozzád a Tommy Hilfiger bugyikat. :)) Nos, kellett az energy!! :) Szóval ezúttal nem terveztük meg hol eszünk, csak random kiválasztottuk a helyet. Éééés ezúttal se tudtunk félrelőni;), az a rácsos krumpli valami eszméletlenül jó volt!

Azt tudni kell, hogy amikor megismertem a páromat, ő 4 év Amerika után költözött haza, szóval nagyjából mondjuk úgy, hogy képben volt a kinti ételekkel. (Mondjuk a papírtányéros taccos iránti szenvedélyét egyelőre még mindig nem értem) Amikor megismerkedtünk sokszor mondta nekem, hogy milyen kár, hogy nincs itthon amerikai főzős csatorna.. Sose mondtam erre semmit, de hát magamban mindig hálát adtam az Istennek, hogy nincs, mert én halálra unom magam, amikor apám a vasárnapi ebéd készítése közben a paprika tv-t akarja nézni. Valahogy nekem ez nem gyere be, és én ezt totál így képzeltem el Amerikában csupán csak annyi változással, hogy angolul megy. ÉS NEM!!!! A szállodában ahol laktunk ment ez a FoodNetwork nevű csatorna, és hát én teljesen rákattantam!! Totál pozitív csalódás, abszolút nem paprikatv szint!!! Ez érdekes, gasztronómiailag, akár történelmileg, az emberek akik főznek szimpatikusak, jó fejek és viccesek, egy kis reality műfajjal megfűszerezve, hát mindenkinek csak ajánlani tudom!!!
Visszatérve az ételekre, nos, ezen a csatornán az ajánlóból néztünk ki egy éttermet, ahova az utolsó esténken beültünk. Az a csirke!!!! Csak úgy omlott le a hús a csontról, valami egészen elképesztő volt!! Konkrétan csak liszttel volt panírozva, meg fűszerekkel, semmi zsemlemorzsa nem volt rajta. Köretnek pedig ajánlották, hogy mindenképpen próbáljuk ki a sajtos tésztát - állítólag ez is nagyon amerikai recept -, meg a kukorica salátát. Ezek annyira nem jöttek be, de a csirke az egyik legjobb volt, amit valaha ettem!!

Másnap reggel, avagy a repülőhőz való indulás előtt még délelőtt ellátogattunk a közeli Greenwich Village-be, ami New York északi negyedeinek egyike volt. Egy vasárnapi nap volt és ha vasárnap, akkor BRUNCH!! Hogy mi is ez pontosan? Nos, ez a legjobb dolog, ami a reggeli és az ebéd között történhet. :) Az emberek vasárnap későn kelnek, a késői buli miatt, vagy a sok munka miatt és elmennek egyet reggelizni, szinte már-már ebédidőben. Rengeteg étterem, diner, stb ajánl vasárnap kifejezetten brunch menüt, mi pedig választottunk is egy nagyszerűt!
Jártunkban, keltünkben ez alábbi képen látható fagyizót pillantottuk meg. Éppen a brunch-ról sétáltunk vissza a metróhoz, hogy a szálloda felé vegyük az iránt és elinduljunk a repülőtérre, de ide még be kellett térni. Mondjuk ki; nagyon finom volt, de a fele nem fért belénk :))
Mindenkinek ajánlom, ha csak 5 napra, akkor is... MEGÉRI!!! Természetesen a sok krumpli meg hamburger után érdemes egy tisztító kúrával levezetni a dolgot;)))